2003/04/28

Hát Villány helyett Pécs lesz a hétvégén. Illetve persze Villány is, de Pécsen fogunk lakni. Merthogy Villányban már nincs szabad szállás, és Pécsen is csak egy órás próbálkozás után sikerült találni. De ügyes voltam :-)
A miniprojekt is jól halad, ha minden igaz, fél óra múlva végzünk, és húzhatok haza. Már alig várom, mert Norbi ma költözött át az új lakásba. Kiváncsi leszek, milyen igy, már félig berendezve. Este meg jóga...

2003/04/27

Ez a hétvége is piszok gyorsan telt... Tegnap megvolt az első igazi motoros túrám, 350 km több felvonásban. Nem mondom, hogy minden pillanatát élveztem. Az izmaim meg pláne nyögik. Sona nem gondoltam volna, hogy ennyi izom van a derekamban... Voltunk Szarvasoin az arborétumban, az nem volt olyan nagy szám, mint hittem, bár a tavasz hangulat még sehol sem kapott el annyira, mint ott. Utána átmentünk Bugacra, ami teljes csőd volt, kb. 5 percet töltöttünk a nagy magyar pusztában. És a végéra maradt a java, a keceli hadtörténeti kiállítás... Teljesen lenyűgözött az a hihetetlen mennyiségű hadieszköz, amit ott felhalmoztak... leesett az állam.
Ezek után már csak haza kellett jönni, ami viszont már maga volt a rémálom... a fenekem bírta a legkevésbé a megpróbáltatásokat.
A mai nap már nyugisabb volt, reggel hazamentünk a szüleimhez, ott töltöttük a napot, felpakoltunk kajával és most itthon vagyok.
Holnap meg folytatódik a miniprojekt nevű rémálom...

2003/04/25

Tegnap találkoztam végre a BioITWorld "atyjával". Sokmindent sikerült megbeszélnünk az új rovatról, az újságről, a lehetőségekről és az anyagiakról. Utána nem jöttem be dolgozni, elmentünk függönyt venni, bútort nézni... szóval kellemesen ellógtuk a napot.
Ma munka van, de ez leginkább az adminisztrációs ügyek intézését jelenti. Jövő hét közepéig le kell adnom a szakdogát az OTDK ellenére is. Kellett ez púpnak a hátamra...

2003/04/23

Egész jó nap ez a mai. Megint sikerült művészetire fejlesztenem a semmittevést, pedig egy csomó dolgot el akartam intézni. De persze a körülmények... És a holnap sem lesz sokkal jobb, 11-kor találkozom az valakivel az IDG-től. Nem tudom miről akar beszélni, de nagyon fontosnak tűnt... Meglátjuk. Azért egy kicsit izgulok. Most meg írnom kell a pszi dolgozatot, de sürgősen.

2003/04/22

A tennivalók csak nem akarnak elfogyni, még mindig nem látszom ki belőlük. De a holnapi szakirodalmazás előadást sikerült elhalasztani egy héttel.
Egész hétvégén nem jutottam blog közdelbe. Az ember azt gondolná, hogy egy 3 napos ünnep alatt mindenre jut majd ideje, azután meg semmi.
Mindegy, a nagy bemutatkozásokon túl vagyunk, Norbi hatalmas sikert alkotott a szüleimnél. Hogy én mekkorát az övéinél, azt nem tudnám megmondani, de remélem nincs rossz véleményük azért. Szóval alapvetően jól sikerült a hétvége.

2003/04/18

Szenvedek erősen... nem vagyok hozzászokva az angol billentyűzethez... és a hosszú i-t meg végképp nem találom rajta...
A május 1-i hosszú hétvégét Villányban akarjuk tölteni. Alig várom.
Itt most kihalt minden, délben mindenki hazahúzott, nagyon békés a hangulat. Rég voltam ilyen nyugodt és kiegyensúlyozott...

2003/04/17

Kicsi pötty. Így kezdődött. Csak egy apró, kicsi pötty volt, csak egy olyasfajta érzés, mikor valakivel nagyon jól érzed magad, mikor sejted már, hogy megmagyarázhatatlan, de feloldódsz mellette, mert van a szemében valami, amiből érzed, hogy érti, hogy jó. És azután nőtt ez a pötty, láttam a fáradt, de békés arcát a tenyerébe olvadva, és kívántam hogy az enyém lehessen ott. Ekkor indult a lavina, már tudtam, hogy el fog sodorni, de akartam is hogy sodorjon, hogy mindenről megfeledkezve érezzem. És engedelmeskedett. Azóta már nem is tudom hol tart, nem is akarom követni, csak fürdök az örömben és néha nagyon félek hogy megint fel fogok ébredni.
De ma talán először éreztem igazán, hogy ez a valóság. Azt mondta, nagyon komoly vagyok, már ilyen rövid idő alatt észreveszi, ha történik bennem valami. Pedig csak nem tudtam megszólalni az érzésektől. Mert ott áltunk egy jövő helyszínén. A tervezett, közös jövőnk padlóján és belémhasított az érzés, hogy talán most tényleg... talán most sikerülni fog... talán most nem szúrom el. Persze félek, hogy el fogom... néha még én is nehezen viselem önmagam... De talán, talán Ő mégis... remélem.
Tegnap este Norbi elvitt vacsorázni, este pedig pezsgőztünk... :-) Buborékos ünneplés :-) Nagyon boldog voltam/vagyok. Romantikus volt és szenvedélyes :-) Terveink is tovább kerekednek, elhatároztuk hogy május elején a négynapos ünnepen elmegyünk valahová kettesben. Egyelőre Villány a legvalószínűbb jelölt. Közben meg a munka is nagyszerűen halad, mostanában minden sikerült, amibe belekezdtem. Szerencsés volt ez az utóbbi néhány nap.
Este pedig végre látom színházban a Dzsungel Könyvét

2003/04/16

MÁSODIK LETTEM!!!!!!!!!!!!
Fél ponttal maradtam le... de akkor is. Ez egy hihetetlen jó eredmény. Büszke vagyok magamra. Arra is, hogy hiába próbáltak belémkötni a kérdésekkel, kivágtam magam. És azt hiszem, ez nagyon sokat számított. Még a pocsék írásbeli értékelés után is... Egyébként a papírforma érvényesült: egy ELTE-s, egy SZTE-s és egy egyéb helyezett...
És mostmár a szakdogára sem lesz gondom...
Norbi ott volt velem, nagyon jól esett. És nagyon büszke volt rám azt hiszem... aranyos volt.

2003/04/15

Tegnap voltam először jógán. Tök jó volt, alaposan megmozgatott. Azt hittem mára iszonyú izomlázam lesz, de mégsem. Szegény Kedvesem meg másfél órát várt rám (és idegeskedett végig), mert azt gondoltam, hogy csak egy órás a jóga, Ő pedig eljött értem.
Egyre kisebb esélyeket látok az OTDK-ra. De holnap minden kiderül. Vagy nem, ha nem mondják meg ott az eredményt.
Ha pedig túl leszek rajta, végre talán helyreáll az élet a normál kerékvágásba. Csak már ott tartanánk...
Rosszul vagyok... valami van a gyomrommal, gyenge vagyok és ráz a hideg. Szörnyű érzés. Csak múlna már...
Tegnap megnyílt a XXVI. Biológiai OTDK Szegeden. Ennek apropóján kézhez kaptuk az írásbeli értékeléseket. Jól fel is idegesítettem magam rajta. Mert én megértem, hogy ha okkal vonnak le pontokat. De azt a vádat, hogy ez nem a saját munkám, nem tűröm. Honnan a jó égből tudja ezt valaki így megítélni? Persze valahol hízelgő is, hogy nem hiszi el, hogy erre egy ember képes, de hogy ezért vágja el az esélyeimet a helyezésre, az enyhén szólva bosszantó. Érdekes, a másik bírálótól majdnem maximális pontot kaptam... Enyhe ellentét... Na mindegy, már nem is érdekel az egész.

2003/04/13

Norbi be van jelentve a szülőknél. Húsvétkor megyünk hozzájuk. Meglepően jól fogadták a dolgot...
Holnap kezdődik az OTDK... abszolút felkészületlenül ér a dolog... de még van 2 napom az előadásomig, az még jelentős idő...

2003/04/12

Ja, és a második cikkem mottója akár ez is lehetne:

- Doktor úr, hogy is hívják azt a német orvost, aki otthon folyton eldugdossa a dolgaimat?
- Alzheimer, drága Nagy néni, Alzheimer.
Csak egy gyors frissítés ilyenkor korán reggel, szombaton.
Tegnap fent voltam szóbelizni Pesten. Sikerült jól elszúrnom... Nem voltam a helyzet magaslatán. Alaposan ki is akadtam utána, jó hogy Norbi ott volt. Szegénynek nem könnyítettem meg a helyzetét, de borzasztó jó volt, hogy velem van.
Utána haza is jöttünk, egyikünknek sem volt túl sok kedve maradni. Mire hazaértünk már jobb kedvem volt, kezdtem színesebben látni a jövőt. Főleg azok után, hogy megbeszéltünk egy-két dolgot... de ezt még nem árulom el.

2003/04/10

Tegnap délután találkoztam Attilával. Összefutottunk és már nem volt lehetőség a menekülésre, muszáj volt szembenézni a dolgokkal. Életem egyik legkellemetlenebb 20 perce volt. Próbát minden úton és módon, minden jelzéssel tudtomra adni, hogy sosem fog megbocsátani. És hogy tönkretettem az életét. De kérdem én: én vagyok a hibás, ha másfél év alatt nem tudta összeszedni magát? Brr... kiráz a hideg is attól a gúnytól, ami a hangjában volt...
Jövő héten el akar jönni a cuccaiért, amik még nálam vannak... de én nem akarom, hogy betegye hozzám a lábát, nem akarnék találkozni sem vele...
A jóhír egy barna boríték volt a postaládámban: megvan az írásbeli nyellvizsgám.
Holnap meg megyek szóbelizni...

2003/04/09

Na most itt maradtam, hogy azért is írni fogok... ezen a 10 percen már nem múlik semmi, csak a lelki világom lesz jobb tőle, akkor meg jó üzlet. Már megint álmos vagyok, a kávé fogyasztásom csúcsokat döntöget az utóbbi napokban. Nem azért, mert nem alszom, hanem mert csak... talán csak tavaszi fáradtság, ami erőt akar venni rajtam, de folyton fáradt vagyok. Erre meg jól bevált módszer a koffein.
Az előbb ért egy lash, kiderült hogy Gábor (a főnököm) csinált egy durva hibát, én vettem észre... ezek után ne merjen engem bántani azokkal az ellenanyagokkal, mert harapok... Közben meg félek is valamitől, remélem nem csinátam nagy hibát. Mindegy.
Szóval már régen be akarom pötyögni, hogy aki szereti a rajzfilmeket, nézze meg a Chihiro-t, mert nagyon jó.
Most meg már megyek haza, Norbi vár.
Szép estét mindenkinek!
Szörnyű, hogy menyire nincs időm semmire.... például tartani a kapcsolatot a barátaimmal... van, akinek hetek óta nem írtam, nem szóltam, nem hívtam, mert teljesen el vagyok veszve. Kérek mindenkit, ne haragudjon...
De vettem egy tök jó szakácskönyvet is ( végra van kinek főzni :-), de még abba sem tudtam belenézni se... jajj.
Bolond egy nap... reggel azzal kezdődött, hogy megint nem sikerült emberi időben felkelni, minek okán a gyomrom gombócnyi méretet kezdett felvenni. Ez csak fokozódott akkor, mikor Szeged felé menet megállítottak minket a rendőrök, és kiderült, hogy az Opel zöldkártyája másfél hónapja lejárt, amiért nem csak egy tetemes bűntetést mértek Norbi nyakába, hanem még a kocsi műszaki papírjait is elszedték, valamint azzal fenyegettek, hogy egy hónapig is eltarthat az ügyintézés. Ebben a nagyszerű hangulatban azután elkezdtem dolgozni, majd gyakorlaton voltam egész délután, most pedig próbálom befejezni a munkát... persze még mindig nem a sajátomat, hanem a miniprojektes helyett, akinek tavaszi szünete lesz a jövő héten, így nem tud besegíteni. Közben Gábor már egyre türelmetlenebb, hogy mi is lesz azokkal az ellenanyagokkal...
Az egyetlen (de nem is kicsi) jóhír a napban, hogy az új cikkem megint címlapos lett, és hogy Zsófiék egy teljes rovatot akarnak a gondozásomra bízni cikkekkel, linkekkel, riportokkal, mindennel együtt.

2003/04/08

Kaptam ma valamit. Napok óta féltem A. reakciójától a történtekre. És most megkaptam, de nem úgy, ahogy vártam. Olyan kedvességgel és megértéssel reagált a dolgokra, hogy leesett az állam. Minden tiszteletem az Övé.
Hej, de szép időnk van :-)

2003/04/07

Nagy vihart kavart az előző bejegyzésem. És gyanítom, még nagyobbakat is fog. Pedig nem csinálok mást, csak próbálom rendberakni kusza kapcsolat-rendszeremet. Nem akarok bántani senkit ezzel, csak próbálom élni az életem. Őszintén és nyíltan, mint eddig is.
És nagyon rosszul esik, hogy vannak, akiket barátomnak tartottam, most pedig egyszerűen eltolnak maguktól. Miért gondolják, hogy azért, mert van kedvesem, már nem vagyok kíváncsi rájuk? És ők miért nem kíváncsiak rám?
A bloghanyagolás nagyművésze lettem :-)
Furcsa érzés számomra is, de most valahogy nem érzem feltétlen szükségét annak, hogy életem minden apró részletét bepötyögjem ide. Talán azért, mert nagyon jól mennek a dolgok. És ahogy Conf mondotta, a boldogságot nehéz megfogalmazni.
Merthogy van. Igen van, érzem minden pillanatban a szeretetét, a törődését, a féltését. A napok 24 órájából legalább 20-at együtt töltünk és nem elég. Érzem, hogy Neki sem. Érdekes, rég elfelejtett érzés ez nekem, akit az elmúlt egy év távkapcsolatokhoz szoktatott. Kellett már nagyon, hogy érezzem: valakinek tényleg én vagyok a legfontosabb. És csak kapkodom a fejem, mert sokkal többet kapok vissza, mint amennyit én adok, és ez megint egy teljesen új érzés számomra.
Picit még félek... még ott van a bizonytalanság érzés, hiszen láttam én már nagyon szép dolgokat elromlani. De nagyon élvezem a jelent és az egyre kézzel foghatóbb jövőt.

2003/04/03

Felkavar, a mindenit. Az ember nem zárhatja el, felejtheti el a múltját egy csapásra... nem mondhatja azt, hogy bántottál, hát most menj, csinálj amit akarsz... Az ember felelőséggel tartozik azért, akit megszelídített. Felelősséggel tartozom Bogárkáért. És fáj, ha Neki fáj. Rossz, ha Neki rossz.
Két napja nem írtam... ennek egyrészt az az oka, hogy tegnapelőtt nem volt net, tegnap meg én nem voltam a közelében sem.
A tegnapelőttel kell hát kezdenem... a nagy hír a napban az volt, hogy felkerült az első cikkem :-) Méghozzá címoldalra. Márha ezt a neten lehet mondani...
Este pedig Zorán koncerten voltam Norbival. Kellemes meglepetést okozott a koncert, tényleg nagyon jó volt annak ellenére is, hogy a fenekem megsínylette az IH vendégszerető székeit.
Tegnap meg csak beszaladtam dolgozni, a cél az volt, hogy a szombati nyelvvizsgára tanuljak, amiből persze nem sok minden lett, de remekül éreztem magam. Norbival együtt töltöttük az egész napot, olyan volt, mint egy igazi lazsálós hétvége. Este vacsi a Gringo's-ban, igazi, remek mexikói kaja, mámoros volt...
Szóval jól alakulnak a dolgok... ki sem látszom a munkából és a teendőkből, mindig csak a legsürgetőbbre van időm, de nagyon jó. Tavasz van és boldogság :-)