Az SZBK-t elleptek a fiatalok. Kozepiskolai kutatotabor...
Na, megegyszer: kutatotabor....
Nem tudom nevessek, vagy sirjak. De idegesitenek.

Ujra a taposomalomban :-) Van dolog boven...
Sopron tok jo volt. Most megint azzal a gonddal küzkodom, hogy képtelen vagyok 4 nap eseményeit leirni. A lényeg az, hogy tanultam is egy csomot, meg nyaraltam is par napot-legalabbis nekem ugy tűnt. Es mar azt is tudom, hogy nem fan terem a biogaz. Hazatérve elindultunk Norbival az autovadaszatra, de nem sok sikerrel. Az igazat megvallva én fel is adtam a reményt, hogy ebbol még lesz valami. Majd meglatjuk.
A tegnap meg Anyuékkal és nagyrészt lazsalassal telt.
Megnéztük a Matrix2-t. Pocsék volt.

Túl vagyok a PhD felvételin. Vicces volt. Erre kár volt tanulni egy mukkot is :-) 26 pont a 30-ból. Remélem elég lesz.
Tegnapelőtt meg Dave Gahan koncert volt. Ha megszóltok, akkor sem tudok róla írni. Fergeteges volt, ez elég. Építészetre táncolni? :-)
És a legérdekesebb mondata Dave-nek: 'See you next year!'

Péntek este megvolt az évzáró tanszéki bulink. Most az egyszer lett volna hozzá kedvem, de hamar meguntam. Alig akartak elengedni. Pedig Sopronban úgyis bepótoljuk...
Tegnap egész nap Szatymazon voltunk, Norbi dolgozott, én meg legalább tudtam tanulni kicsit. Egész jól állok azzal az anyaggal, amit szerintem át kell nézni. Persze az korántsem biztos, hogy ők is azt gondolják, hogy ezt kell átnézni... Csak lennék már túl ezen is...
Holnap megyünk Pestre, hogy valami papírt kérjek a nyelvvizsgámról. Még mindig félek, hogy egyszercsak kiderül, hogy tévedtek...
Este pedig Dave Gahan koncert.... Kíváncsiságom határtalan...:-)
Ja, kint van az általam szerkesztett BioITWorld Biotechnológia rovat "első száma".

Rosszul érzem magam... megint szenved a vérnyomásom.
A tegnapi probléma megoldódott, Gáborral ma már normálisan meg tudtuk beszélni a dolgokat. Voltunk Kornélnál is, kifaggattuk a PhD felvételiről. Tényleg nagy a verseny, dupla annyian jelentkeztek, mint ahány hely van, de azt mondta, hogy velünk nem lehet baj. De ha mégis, akkor felveszi a kimaradt embert pályázati pénzből. Szóval bíztató, nem hagynak elveszni senkit. Persze jobb lenne, ha minden simán menne.
Tegnap este Norbi meglepett egy meglepetés hírével. Nyomban elfeledtem minden bánatom, egész nap ezen örömködök. Hihetetlen kedves kedvesem van :-)

Borzasztó nap... rengeteg idegesség és munka hiába. Semmi értelme nem volt. De kaptam egy új megbízást Gyuritól, ami felvidított: én fogom szerkeszteni a hírlevelet is. Mindjárt neki is kezdtem nagy lendülettel, de még meg kell írni az anyagot is, amire a hírlevél utalni fog, mert ugye nem sokat frissült mostanában a főoldal, mert mi is csak a saját rovatunkkal törődtünk. Remélem ez a későbbiekben már egyszeűbb lesz. De határozottan imponál nekem, hogy rám bízták.
Most meg megyek haza, mert be kell pótolni az utóbbi 3 nap lemaradásait Norbival :-)

Összekaptam Gáborral. Néha már nagyon elegem van a hirtelen ötleteiből, és hogy mindenkinek hozzá kell alkalmazkodnia, mikor tudjuk, hogy mekkora hülyeség, amit csináltatni akar.

Folyik a Soproni út szervezése. Még az is lehet, hogy nem lesz az egészből semmi. Pedig jó lenne 3 nap Sopronban, 3 csillagos szállodában a tanszék költségén :-)

A legutóbbi bejegyzésem után pár órával megtudtam, hogy megvan a nyelvvizsgám is. Ezek után a június 12-e nálam piros betűs ünnep lesz (meg munkaszüneti nap :-)
Úgyhogy most gőzerővel indulok neki a PhD felvételinek (25-én), majd 26-án megyek egy kétnapos konferenciára Sopronba. Alakulnak az események :-) Nagyon pozitívan :-)
A hétvégén a ballagási őrület kiheverése és egyébként is a pihenés volt műsoron. Megvolt :-)

Megvan az államvizsgám. Ötös. Piszokul fáradt vagyok, de mosolygós. Holnap viszont ballagás. nem hiányzik.

Talán jobb lenne... Jobb lenne érzések nélkül. Mert bizony az ember nem fél, nem retteg, nem aggódik ha nem érez. Nem tudom milyen nem tudni érezni. Nem tudom mit jelent csak élni de nem átélni. Talán jobb lenne másnak lenni, talán nem. Mert aki nem érez az jót sem érez. Nem tudja mi a jó a mesékben és a nyári rét illatában. Meg a könnyekben, a repülésben, a szerelemben, a törődésben. Így is lehet élni. Csak persze ott lebeg a kérdés, mint minden döntésünk felett: hogy vajon érdemes-e?
Burokban élek, mint a meleg folyadékba ágyazott csecsemő, biztonságban és szélcsendben. Én viszont már tudom, hogy létezik külvilág (Lehet, hogy ő is?). De azt is látom, hogy nem jó ott kint. Hideg van, barátságtalan, sötét, és vadásznak rám. Vadásznak, mert kicsi vagyok, naív, hiszékeny és könnyen sebezhető. Zsenge húson és lelken élő embertársaim csak rám várnak. Szorítom magam elé felhasadt burkom széleit és kiabálom bele a barátságtalan világba :'Ne még!' És én imádkozom a sorsnak, hogy ne még...
De ha igen, akkor sem olyan rossz. Mert adott mellém egy angyalt. Hátulról ölel, hogy védje, ahová én már nem látok... és rengeteg ilyen terület van. És imádkozom a sorsnak, hogy maradjon mellettem...

Ma megint izgulós napom van. Félek az államvizsgától, a nyelvvizsgától, meg úgy általában mindentől, amitől csak lehet :-) De egyébként sikeres és jó napom van, elismerések mindenfelől. És dolgozok is, mert már nem voltam képes otthon ülni... Csak lennék már túl ezen az egészen...

Már megint nem dolgozok napok óta. Nem sok értelme van belefogni úgy egy nagy munkába, hogy csak néhány órám van rá, és közben tanulnom kéne...
Gyuri nagyon meg van elégedve a cikkeimmel. Ez most felvidított.

Tegnap végre segíthettem Norbinak. Erősen enyhült az az érzés, hogy haszontalan vagyok. Azért nem gondoltam volna, hogy egy vállalkozás könyvelése ilyen bonyolult dolog...
Ma összeszedtem magam és végre nekiültem a következő cikkemnek. Néhány óra alatt végeztem is vele, jellemző, hogy képes vagyok heteket görcsölni a pár órás munkákon is. De most jól érzem magam. Annak ellenére is, hogy már itt is noszogatnak, hogy csináljam a Westerneket. De ők is tudják, hogy az államvizsga a legfontosabb.

Ma ebéd Norbi anyukájáékkal. Egyébként semmi konkrét program a mai napra. Kicsit már zavar. Jó ez a semmittevés, tanulgatás egy darabig, de hosszútávon elviselhetetlen a számomra. Fel kéne már vennem a kesztyűt újra... Bosszant, hogy más nem így van vele.

A tegnapi nem volt túl jó nap. Nem történt semmi különös, cak úgy éreztem, hogy minden körülmény, minden esemény azt hivatott igazolni, hogy mennyire nem értek semmihez és mennyire haszontalan vagyok. Csak az én lelkemnek fájt, nem értette senki, hogy mi a baj. Nem baj, az én érzéseim. Csak egy kicsit fájt...
Boldog júniust mindenkinek!