2003/03/31

A hétvége... most meg kellene fogalmaznom hogy mi is történt és mindezt úgy, hogy még én sem látom át az eseményeket...
Ami biztos, hogy találkoztam valakivel, akivel elindult valami... hogy meddig megy és merre, azt nem tudom, de életemben először úgy érzem, hogy talán nem is olyan fontos. Most az egyszer lemondok a terveztgetési kényszeremről és hagyom hogy történjenek a dolgok, és megpróbálom élvezni ahogy vannak, nem azon törpölni, mi lesz a jövő hónapban. Most jó és kész. Nocsak, még a végén tényleg fejlődöm? :-) De biztonságérzet már van. És ez nagyon fontos.
Szombaton pedig itt volt Conf :-) Jót beszélgettünk, jót ettünk és jót szaladtunk a vonathoz :-) Hiába, nyújtottam a formám, enyhén szólva szétszórt voltam :-) Repült a délután Vele, nagyon jól éreztem magam.

És akárki akármit mond, motorozni nagyon jó dolog :-)

2003/03/28

No ha eddig nem volt zavaros minden, akkor mostmár tényleg az... Én sem látom át... ne várjátok, hogy le is írjam...

2003/03/27

Írnom kellene... de mit. Nem forog az agyam a koffeinhiánytól... de most még miniprojektest pátyolgatok, utána lehet enni, inni...
Pörögnek az események ezerrel. Persze ugyanazok, de már nem is bírnék el több egyéb eseményt... ezekkel sem bírok.
Tegnapi boldogságpötty: egy új cipő. Jelenleg tesztelés alatt, úgy tűnik jól beválik :-)
Ma reggel arra keltem, hogy a rádió azt harsogja: egy tartálykocsi kilyukadt és gázolaj árasztotta el az újhíd belváros felhajtóját ezért le van zárva az egész. De én még jó hogy tudtam, mert így ki tudtam cselezni a dugót... Mi ebből a tapasztalat? Hallgass rádiót reggelente.
Egyébként gyönyörű napunk van!

2003/03/26

Legújabb szerzemény: az Amelie csodálatos élete zenéje... egész fura... olyan franciás.
Elment a miniprojektes... elég értelmes srác.
Kicsit furán alakuln a hét, merthogy kezdenek tornyosulni felettem a teendők. Na nem mintha bánnám, sőt. Kifejezetten élvezem. Úgyhogy vasárnapig most nincs megállás.
Hamu és gyémánt előfizetés elintézve végre. Nem kell többet vadásznom rá, hogy hol is lehet kapni... ráadásul jelentős megtakarítással.
Conf kitalálta, hogy szombaton meglátogat... meglepett a dologgal, de persze nincs ellenemre. Nagyszerű szombatom lesz. Legalább nincs okom parázni a hétvégétől.
Tévedések vígjátéka... magas fokon.... Tisztára, mint egy brazil szappanopera...
A dolog úgy kezdődött, hogy tegnap este felhívtam A-t... Csak úgy, hogy halljam a hangját. És ki veszi fel a telefont? Egy lány... aki elég egyértelműen utal rá, hogy ő bizony meglehetősen jó viszonyban van A-val. Erre mit csinál Lil? Először is zavarba jön és lerakja a telefont. Utána elkezd gondolkodni, és kiakad, mert nem akarja elhinni, hogy ekkorát kellett megint csalódnia valakiben. Akiről pedig tudja, hogy nem olyan. Hiszi is meg nem is, hogy ennyire átverhetik őt, de a biztonság esetére inkább pesszimistán látja a dolgokat, hiszen csalódott már jónéhányszor a férfiakban- tudja ez lehetséges. És eljön egy félig átvirrasztott éjszaka után a reggel, mikor A értetlenül kérdezi, hogy ugyan miért is vagyok ennyire kiakadva... merthogy ő nem tud semmiről... a lány pedig egy jóbarátja volt, akiről már mesélt nekem...
Tiszta hülyének érzem magam...

2003/03/25

Most meg lenne mit írni, csak időm nincs...

2003/03/24

Átlagos nap, átlagos hétvége...
Nincs mit írnom...

2003/03/23

Felkavar még mindig... talán csak a vasárnap miatt van és talán már nincs olyan hatással, mint eddig. De felkavar. Rossz Nélküle. Az álmaink nélkül...

Készül az első cikkem... a Rám jellemző lelkesedéssel :-) Lilke, az újságíró :-) Barátkozom a gondolattal...
Ja igen... köszönöm, jól vagyok! Komolyan...

2003/03/21

Zom újra köztünk van. Hip-hip hurrá!
Egy pillanat alatt tönkrevágták a jókedvem.
Egyedül... és van aki még vágyik is erre... Miért jobb úgy? Miért nem? Miért.............
'Kinek mondjam el, ha már senki nem felel...'
Imádom a mai napot... :-))))
Találkoztam a BioITWorld szerkesztőjével. Ez az IDG Hungary (PC World, Computerworld, PC Guru stb.) most induló kiadványa, aminek Európában és az USA-ban már több változata létezik, most indul a magyar. Élettudományokkal, főleg biotechnológiával foglalkozó újság, aminek online változata már létezik, szeptemberben jelenik meg az első nyomtatott szám. Jelenleg fiatal munkatársakat keresnek, akik szakmailag bővíteni, színesíteni tudják a lapot. Én pedig a munkatársuk vagyok :-), egyelőre próbaidőn. Első feladatom az ötletbörze és a klónozással foglalkozó rovat elindítása, valamint a szegedi kutatókkal való kapcsolattartás...
Hejj... :-))))

A másik nagy hír, hogy Barni mégis megjelöl társszerzőként a cikkében... ezzel meglesz az első publikációm. Ha minden jól megy úgy 3-as impakt faktor körül...
Punnyadt vagyok... még mindig nem sikerült felébredni rendesen. Borzasztó álmaim voltak... Te jó ég... senkinek nem kívánom. A hatásuk még most is rajtam hever.
Tegnap délután pedagógiai pszichológián sikerült megtudnom, hogy domináns szükséglet alapján választok párt magamnak. Ez a szükséglet pedig a szeretet, és azért vágyom rá, mert eddig megkaptam, és hiányzik. És mindez egy éretlen társkeresési motívum... Néven nevezzük a dolgokat... ez talán az első lépés? Valami hasonlót vágott a fejemhez tegnap Greg is csak kevésbé tudományosan.
Közben mások meg azt ismételgetik folyton, hogy nem szabad megváltoznom, mert így vagyok különleges... passz.

Délben találkozó a BioITWorld szerkesztőjével...

2003/03/20

Tegnap este egyébként sikerült megbeszélni a dolgokat A-val. Kiderült hogy eddig elég másképp láttam a dolgokat, mint ahogy valójában vannak. Nagyon bíztatóan hatott amit mondott. Lehet hogy mégis lesz ebből valami?
A mai nap poéja: úgy alakult, hogy a csoportunk két férfitagjának is a napokban született meg az első gyermeke. Én pedig 3 munkatársammal ma reggel addig feszegettük a témát, míg megszületett a nagy ötlet: a számítógépes rendelési listánkba ma reggel a következő bejegyzések születtek:

2 db egész (kb 4 kg) kislurkó a Gólyatrans ltd-től Botond és Alíz típusokban.
Rendelte: Barni és Gyufa Rendelés dátuma: 2002. június.
Szállítás helye: SZTE Biotechnológiai tanszék
Érkezés dátuma: 2003.03.13 és 2003.03.19.

2003/03/19

A miniszterelnök vidékre megy, és egyszer csak elüt egy disznót a sofőrje.
- Most mit csináljak, elnök úr?
- Itt van a közelben a falu. Menjen be, kérdezze meg, hogy mivel tartozunk!
A sofőr bemegy a faluba. Kis idő múlva hatalmas éljenző tömeg jön, a vállukon hozzák a sofőrt.
- Mi az? Mit csinál maga? - kérdezi az elnök a sofőrt.
- Esküszöm, nem tehetek róla, én sem értem. Csak azt mondtam, hogy én vagyok a miniszterelnök sofőrje és elütöttem a disznót...

Ezt meg kellett osszam :-))))))
Tegnap este Grand Café Á-al... Végül is jól éreztem magam, jót beszélgettünk. De semmi különös. Eltelt az este. Utána izgatottan kutattam elő a telefonomat, de csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy nem hiányoztam Neki. Megőrjít...
A ma reggel megint gáz volt... nincs kedvem semmihez. Valahogy bevánszorogtam, de azóta csak ülök és bámulom a netet.
Nem tudom, miért történnek így velem a dolgok... már erőm sincs ahhoz, hogy gondolkozzak rajta. Csak valahogy túlélni kellene.
És elegem van a 'nem is tudom, mit akarok' típusú emberekből.

2003/03/18

'Íme a Föld:
Sose lehet tudni hogy hol van a fent és lent
Íme az ember:
Nem lehet látni de ott van a lényeg bent
Van-e titka?
Van-e szíve?
Van-e íze, ami jó?
Van-e magja?
Van-e mégegy?
Van-e húsa olvadozó?
Az ember mint a Föld olyan
S a gombócnak is lelke van....'
Tegnap elkezdtem olvasni egy könyvet. Egy asszonyról szól és egy szenvedélyes házasságról. Egy asszonyról, akinek a férjét egy világ imádta és akit ugyanaz a világ elítélt és megvetett. Egy nagyon érzékeny, végletekig szeretni tudó nőről, akit nem becsültek meg eléggé. De ő nem akarta megvédeni magát. Hagyta, hogy a sajtó elmondja minden rossznak. Megírta a szerelmük történetét, hogy azután bezárja egy ládába és az örökösök csak halála után évekkel fedezzék fel az igazságot- egy titkokkal teli kapcsolat eseményeit. Egy asszony, akit úgy hívtak: Consuelo de Saint- Exupéry, de ma már inkább úgy emlegetik: a Kis Herceg rózsája.
A tegnap este elég gázos volt... Még mindig nem nagyon tudok otthon lenni egyedül... vagy már megint?
A reggel már jobban indult, várt egy levél a postaládámban: az IDG Hungary új internetes tudományos lapot csinál, és felkértek, hogy közremüködjek velük... Ettől mindjárt jobb kedvem kerekedett, egy ilyenhez azt hiszem nagy kedvem lenne. Pénteken találkozom az oldal szerkesztőjével...
Most meg kis ujjongás, munka, délután gyakorlat, este pedig Grand Café egy új baráttal...

2003/03/17

Projektmegvalósítás folyamatban: áprilistól jógatanfolyam.... és tánc... szerintetek jazz vagy moderntánc? Esetleg sztepp? Akinek van valami javaslata, írja meg, mert tényleg nem tudom...
Szóval háború lesz... mostmár biztosan. Eddig is tudtuk, de nem hittük el, hogy nem képesek másképp megoldani. Illetve- én úgy látom- nem is akarják. Nem tudom ki hogy van vele, de én aggódom.
Bojkottáltam a telefonom... Ígérem mindenkinek, hogy vissza fogom hívni, ha keres, de már nem bírom, hogy folyton azt lesem, hogy üres a kijelzője...
Néha eljátszom a gondolattal, hogy ha tegnap nem az történik, ami, akkor most 10 centivel a talaj felett lebegve várnám az estét és tervezgetném, hogy mit is vegyek fel... Elegem van már!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tegnap Bogárka azt mondta nekem, hogy írnom kellene... igaza van. Ha az ember kiírja magából a dolgokat, könnyít valamit a lelkén.
Hol is kezdjem? Csütörtök...
Csütörtökön fent voltam Pesten, hogy jelentkezzek az áprilisi nyelvvizsgára. Találkoztam Greggel is majd' egy év után. Volt kemény 20 percünk együtt egy kávé mellett, de jó volt. Kezd törni a jég...
Utána beszéltem Csabával is, őszintán elmondtam Neki, hogy úgy árzem nem lehet közöttünk semmi, mert hiányzik az a bizonyos varázsló erő, az a kis plusz, amitől én igent mondok valakinek. Kicsit hülyén érzem magam emiatt, mert ha az ember fekszik a gödör alján ne válogasson, hogy ki húzza ki, de Vele sem lett volna tisztességes, ha a 'szamár is jó' módszerrel intézem a dolgokat.
Pénteken azután hihetetlen izgalmak közepette végra találkoztam A-val, aki mint az várható is volt, teljesen levett a lábamról. Volt egy csodálatos napunk együtt...
Tegnap viszont hosszas évődés után kijelentette, hogy Neki még le kell zárnia a régi kapcsolatát és erre leginkább csak egyedül kápes... és meg hagytam. Úgy érzem nem jó döntést hozott, de Neki kell tudnia. Azt mondta, hogy vissza fog jönni, de nem tudja mennyi ideig tart... Elmondtam hogy én mit szeretnék, nekem mi lenne a jó, de ennél többet nem tehetek. Minden Rajta áll vagy bukik...De azt is tudja, hogy ha sokáig vacilál, nem biztos, hogy meg tudom várni...
Ma meg munka van és napsütés. És beszélgetés Conf-al...

2003/03/12

en1 azt írta rólam a blog ajánlójában, hogy 'egy aranyos blog'. Ettől most borzasztó jó kedvem lett :-) Valakinek esetleg nincs kedve táncolni? :-)))
Már komolyan kezdem unni, hogy folyton összekevernek egy 19 éves 'kutató' fruskával, akinek ugyan jó a PR-ja, de ezen kívül nem sokat tud felmutatni. Persze, lehet hogy csak az irígység beszél belőlem...
És az sem tetszik, hogy kezdem megtapasztalni a blog hátrányait: ha sokan tudnak róla, sokan kérhetik számon azokat a dolgokat amiket leírsz. A végén pedig már azon kapod magad, hogy azért nem írsz le bizonyos dolgokat, mert attól félsz, hogy az illető is olvassa, és esetlegesen roszzul esne neki, vagy netán még meg is sértődne. Hát igen... még nem látom a megoldást, de gondolkozni fogok rajta.
A lényeg viszont, hogy ma egy nagyon szép nap van, eddig jól alakult minden és a munka is halad...
Ma találkoztam végre a miniprojektesemmel :-) Ha úgy nézzük egy évfolyamra járunk, de nekem kell majd bevezetnem a labormunka rejtelmeibe. Csak az a gond, hogy én sem értek igazán ahhoz amit meg kellene tanítanom neki. Remélem nem lesz nagy lebőgés a dologból :-)
Tegnap este megint nagyot alkottam: hazamentem kulcs nélkül és persze jöhettem vissza. Isteni szerencse, hogy még épp találtam itt valakit. Egyszer az utcán fogok éjszakázni a hülyeségem miatt...
Kezdenek sűrűsödni a dolgok megint, 4 projekt egyszerre és mind sürgős lenne... De nem baj, azt sokkal rosszabbul viselem, ha nincs mit csinálnom. Csak jobban kellene kihasználnom az időmet.
Ma este a Navigátorban benne lesz a csoport :-) Úgyhogy mindenki nézze 17.45-kor az m1-et :-)
Holnap meg Pest...

2003/03/11

hmm... hmm...
Lehet, hogy mégis óvatosabbnak kellene lennem és nem gondolkoznom olyan sokat mindenféle dolgon, ami úgyis csak a jövőben fog kiderülni. Úgy kb. péntek este.
'Kívánok minden újat
Hogy egyszerre mindent lássak
Ezért nem érdekel, hogy mennyire tetszem
Neked vagy bárki másnak
Hisz csábítanak a vágyak
És futnék a nagyvilágnak
Mert tudom jól, hogy valahol messze
Még meglepetések várnak '

Jó volt a mai reggel :-). Korán bent voltam, sokat akartam dolgozni, azután egy levél eléggé felrúgta ezt a programot. Munka azóta is van, csak kicsit több szívdobogással :-) Nem tudom. Várom a hétvégét. Nagyon.
Egyébként a nap híre az, hogy végre megszületett az OTDK szekcióbeosztás. Nem is tudom. Lehetne sokkal rosszabb, de sokkal jobb is. Rossz hír, hogy az elnök ELTE-s és ebből következően én ki merem jelenteni, hogy legalább egy ELTE-s helyezett lesz. És az sem jó hír, hogy egy szekcióban vagyok Judittal, Balázzsal és Dórával. Legalább szétszórhattak volna bennünket.
Ami pozitív, hogy nem a molbisok közé kerültem.

2003/03/10

Most viszont erősen pánikolok... május 20 a határidő... ha addig nem lesz valami papírom arról, hogy megfelelő nyelvtudásom van, ugrik egy évem... ááááááááá....
Itt ülhetnék egész nap, hogy lepötyögjem, hogy mi minden történt a hétvégén. De nem teszem, mert egy egyrészt maximalista vagyok, másrészt babonás...
De határozottan pozitívan kezdenek alakulni a dolgok :-) Nagyon pozitívan... :-)

2003/03/06

Támadnak a szuperbaktériumok
Nem a bacik szuperek, ők csak alkalmazkodnak. Mi eszünk túl sok antibiotikumot...

Ezt nem hiszem el!!!!
Ma valami vidámat kell írnom, mert megígértem :-) De nem csak azért, hanem mert ez ez utóbbi hét legjobb napja. Hogy mi történt? Nem tudom. Talán csak szebben süt a nap.
Tegnap éjjel több mint egy órán át telefonáltam Greggel. Egyszer csak úgy találta, hogy majd' egy év után fel kell hívnia engem. Tök jól éreztem magam. És volt egy másik nagyon fontos beszélgetés is... Jó volt :-)
Meg egy csomó minden járt a fejemben, emi ilyenkorra mindig elszáll.

Új mániám :-)
magnolia :-)))) Csak hogy tudd.

2003/03/05

Tavaszi hangulatom van. Egyik percben még nevetgélek, gondtalannak tűnök, a másikban vihar van és szakadó eső. Nem tudok még magamon sem kiigazodni. A mai nap poénja egyébként az volt, hogy én is kaptam egy olyan levelet, amelyben egy nigériai ügyvéd bejelenti a 18 millió dolláros örökségemet. Ezennel én is fel lettem avatva. Mindenki a vagyonomon nevetgél ma.
Kicsi porszem a nagy semmiben sok hasonló porszem között egész hegyet alkottok. De nincs ott az a porszem, akiért érdemes volt annak lenni. Akiért érdemes volt részt venni ebben a hatalmas játszmában, amibe mindenáron jelentőséget próbálunk csempészni sokszor már olyan görcsösen, hogy fáj bele mindenünk. És nem vesszük észre, hogy semmi értelme, mert akkor is csak porszemek maradunk. Sürgő-forgó, sokat gondolkodó szemcsék de értelem nélkül. Mostmár különösen.
Én próbálom, nagyon próbálom, szorítom azt a kis sugarat, ami még reményt adhat, de nem megy. Mélyen, nagyon mélyen van elásva minden kulcs, ami még nyithatná az ajtókat. Minden csak arról szól, hogy van-e olyan, mint ő. De nincs, semmi és senki nincs.
Kéne már átlépni, túllépni, meglépni vagy bármi mást, csak hogy már vége legyen.

Tegnap nem kívánt jó éjszakát... és nem is volt az.

2003/03/04

Borzasztóak a reggelek...
Minden megdermed mikor rájövök, hogy ez egy újabb hosszú nap lesz. Hosszú nap nélküle.
És még rosszabb, mikor megtelik a telefonom az sms-ekkel és rá kell döbbennem, hogy ki kellene törölni a régieket... és nem megy.
És itt van az a majdnem kétszáz levél, 3 csodálatos hónap története.
Csak nehogy bántsak, bántsam... azt nrm tudnám elviselni.
Megint új nap kezdődött... talán új lehetőségekkel...

2003/03/03

Még élek...
és már ez is nagy eredmény

2003/03/02

'A semmi ágán ül szívem
Kis teste hangtalan vacog
Körélye gyűlnek szelíden
S nézik, nézik a csillagok.'