Tegnap Bogárka azt mondta nekem, hogy írnom kellene... igaza van. Ha az ember kiírja magából a dolgokat, könnyít valamit a lelkén.
Hol is kezdjem? Csütörtök...
Csütörtökön fent voltam Pesten, hogy jelentkezzek az áprilisi nyelvvizsgára. Találkoztam Greggel is majd' egy év után. Volt kemény 20 percünk együtt egy kávé mellett, de jó volt. Kezd törni a jég...
Utána beszéltem Csabával is, őszintán elmondtam Neki, hogy úgy árzem nem lehet közöttünk semmi, mert hiányzik az a bizonyos varázsló erő, az a kis plusz, amitől én igent mondok valakinek. Kicsit hülyén érzem magam emiatt, mert ha az ember fekszik a gödör alján ne válogasson, hogy ki húzza ki, de Vele sem lett volna tisztességes, ha a 'szamár is jó' módszerrel intézem a dolgokat.
Pénteken azután hihetetlen izgalmak közepette végra találkoztam A-val, aki mint az várható is volt, teljesen levett a lábamról. Volt egy csodálatos napunk együtt...
Tegnap viszont hosszas évődés után kijelentette, hogy Neki még le kell zárnia a régi kapcsolatát és erre leginkább csak egyedül kápes... és meg hagytam. Úgy érzem nem jó döntést hozott, de Neki kell tudnia. Azt mondta, hogy vissza fog jönni, de nem tudja mennyi ideig tart... Elmondtam hogy én mit szeretnék, nekem mi lenne a jó, de ennél többet nem tehetek. Minden Rajta áll vagy bukik...De azt is tudja, hogy ha sokáig vacilál, nem biztos, hogy meg tudom várni...
Ma meg munka van és napsütés. És beszélgetés Conf-al...