Vasárnap megvettük a digitális gépet. A sors iróniája, hogy majdnem ugyanolyat, amilyen annak idején Balázsnak volt. De legalább értek hozzá egy kicsit. Lehet, hogy be kéne szerezni egy komolyabb blogoldalt... Már alig várom, hogy használhassam is. Hihetetlen milyen örömmel tudnak eltölteni ezek a "játékszerek". Selymesítik a hétköznapokat erősen.
Tegnap Norbi este elindult, hogy reggelre odaérjen Sopronba és még aludni is tudjon hajnalban. Elég nyugtalan éjszakám volt emiatt. Reggel viszont sikerült csak 8-kor felébredni. Utána nekiindultam a városnak, mert beleszerettem egy túracipőbe, amit persze sehol nem lehet kapni. Nem volt túl eredményes a keresés, de nem adom fel.
Ma reggel kaptam egy levelet. Egy nagyon kedves levelet. Nagyon jó érzés, hogy még gondolnak rám. Hogy a blog még így is meg tud fogni valakit, mikor nem vagyok depressziós és elszáll az ihletem és a szép fogalmazhatnékom. De a helyzettel nem tudok mit kezdeni. Jó lenne, de nincs ötletem.