Furcsa időszak. Sok vihar és eső, mégis minden olyan idegesítően nyugodt. Lassan nőnek, feszítenek a fekete manók, a lelkemből, az agysejtjeimből és a húsomból táplálkoznak. Mire végeznek, átalakulok. Nem fogtok megismerni. Csak idegen leszek, egyedül a temetésén.