Tegnap egy nagyon korrektet beszélgettem Anitával. Hihetetlen, hogy egy éve nem sikerült összehoznunk egy estét, amikor mindketten ráértünk. Bár a beszélgetés után már nem is tűnik olyan hihetetlennek. Mindig elcsodálkozom, hogyan lehet egy velem egyidős lány ennyire talpraesett, határozott és belevaló. És mint kiderült, a párja is igen hasonló, bár ránézésre meg nem mondaná senki, hogy egy áruházlánc területi igazgatója lesz belőle heteken belül. A cserebogár esete a nocsakkal...
Megint megígértük, hogy a jövőben gyakrabban fogunk találkozni. Hátha...
Ma este meg újra megnézem a Szentivánéji álmot. Az első színházi élményem volt 14 évesen, és hosszú évekig az etalon a várszínház előadása Őze Áronnal. Kíváncsi leszek a mostanira. Remélem csalódás lesz :-) És persze a HKT miatt is fontos... "Félre tündér, itt jön Oberon!"