No megjöttünk, hej. Tudom, tudom már tegnap előtt, de eddig szedegettem szanaszéthullott darabjaim, és már tudok ülni a gép előtt is. 2100km öt nap alatt motorral. Nem kívánom senkinek hogy fekve is fájjon a feneke, mint az enyém tette. De jó volt, mert sokat gondolkodtam, mert pihentem, mert lesz mit mesélni az unokáknak, és mert átéltem életem legnagyobb viharát, ami a braci kompon kapott el minket. Aki tudja, mennyire félek az égi kisülésektől el tudja képzelni milyen lehetett. Hangosan imádkoztam, hogy Faraday ne tévedjen a kalitkáját illetően. A java pedig csak a kompról lejövet következett... a motorosok alapszabálya: az összes aszályprobléma megoldódik a környéken, ha átmégy a szomszéd faluba esőruha nélkül. Makarskán az éves is megoldódott.
Most meg rohanás, szaladás, intézkedés. De szombattól elfelejtek mindent.
Ma reggel arra keltem, hogy bolond kopasz sofőr otthon hagyta a fuvarpapírokat, és minderre csak Pesten eszmélt rá. Úgyhogy hajnalban volt egy ugrásom Kecskemétre. De tök jót vezettem :-)
Hazafelé a horvátoktól megért bennem egy nagy ötlet. De még nem lövöm le, izguljatok csak, hehe.