Viaskodom önmagammal... A régi énemmel, és a mostanival. Merhogy változik az ember. Más dolgok lesznek a fontosak, olyan álmokat vág a sarokba, amikért néhány hónapja még mágján égett volna meg. És néha ijesztő, hogy mennyire. Sokszor azt sem tudom, hogy mennyire tudatosan irányítom én a történéseket, és mennyire sodródom a körülményekkel. Mi az, amit a 'függőleges lustaság' irányít és mi az, amit valóban nem akarok megtenni és azért nem teszem. És mi az, amit az ember köteles megtenni az álmaiért, és mi minősül szárnyszegésnek.