Mozgalmas hét van mögöttem. Először is nagyon élveztem, hogy nem kell mindenféle bolondsággal foglalkoznom, egyszerűen csak dolgoztam. Több-kevesebb sikerrel, de nem panaszkodom, azért egészen jól mennek a dolgok. Közben volt idő behozni a lemaradásokat is, elintézni a régen halogatott dolgok közül többet is. Pénteken este egy nagyszerű előadáson voltunk, meglepően felemelő volt és igazán hasznos. Végre megtaláltuk, amit már olyan régóta keresünk. A címe: Önbecsülés, az előadó pedig Palacskó András.
Utána nem is volt kedvünk hirtelen hazamenni, beültünk a Californian Cafe-ba és ott beszélgettünk Zolkával órákon át.
Vasárnap este Müller Péter Gondvidviselés című előadásán voltunk, ami ugyan nem volt rossz, de igazán nem hagyott mély nyomokat. Bár a mások által mondott nagyképűségnek nyomát sem láttuk, az előadás eléggé kaotikus volt. Bár lehetséges, hogy csak a közvetlen összehasonlítás miatt tűnik most ilyennek. Mindenesetre számunkra nem jelentett olyan nagy élményt, mint a pénteki találkozás.

Múlt szerdán megvédtem a doktorimat :-)))))))
Minden simán ment, nagyon simán, ügyes voltam, nagyon boldog vagyok. Utána anyuékkal ebédeltünk a városban, sokat beszélgettünk és jól éreztük magunkat.
Ráadásul pénteken délután kiderült, hogy sikerült a BCS1-et is expresszálni, ami csak még tökéletesebbé tette a múlt hetet. Így még ez is belekerült a februári jelentésbe, mindenki nagyon elégedett volt, fel vagyok dobódva teljesen, tele munkakedvvel és életerővel.
Végre egy olyan hét, amikor nem kell más miatt izgulni, nincs más probléma, csak a nyugodt munka és magánélet.

A hétvégét megint Bólyban töltöttük és végrehajtottuk Zolka nagy akcióját, ami nagyon jól sikerült. Megmutatta, mi történik, ha egy szerződést valóban értelmeznek és betartanak. Megint nagyon érdekes tanulságai voltak az esetnek és most kíváncsian várjuk a további fejleményeket.
Voltunk Prisca farsangján, én megint teljesen megőrültem a gyerekseregtől. Rengeteget nevettünk és igazán nagyon jól éreztük magunkat. És tegnap este is csodálatos órákat élhettünk át :-)

Tegnap megpróbáltunk venni valami értelmes elegáns ruhát a védésemre, de ez nem igazán járt sikerrel. Lejártuk a lábunkat minden eredmény nélkül. De legalább kiderült, hogy Zolkával egyáltalán nem horror vásárolni.
Ma pedig elkezdtek bejönni a névnapi köszöntések, megint előkerült egy pár régi ismerős. Megfogadtam, hogy mostantól minden ilyen e-mail-re válaszolok és nem fogom elhanyagolni őket. Igazán ki kellene már mászni a mindennapos taposómalomból megint és végre másokkal is foglalkozni.

Hétfőn este voltunk meditálni az Édesvíz könyvesboltban. Érdekes volt, de nem az igazi, volt néhány dolog, amivel nem voltam kibékülve. Mindenesetre egy próbálkozásnak jó volt.
Tegnap beindult a Bayer-project véghajrája. Remélem minden rendben lesz a határidővel, a Bayer elfogaaja a helyzetet...

Szombaton elkezdődött az új félév az egyetemen. Egyelőre érdekesnek tűnik. Most tele vagyok választható tárgyakkal, hiszen a kötelezők nagy részét már letudtam. És szerencsére már valamennyivel kevesebb órám is van.
Tegnap nem volt könnyű napunk. Egyre nagyobb gondot okoz a kiadásaink megszervezése, egyre többet kell emiatt aggódni, és ez tegnap megviselt mindkettőnket. De végre takarítottunk egy nagyot, sokkal kellemesebb lett a lakás. Jöhetne már a tavasz...
Színházban is voltunk megint, Úrhatnám polgár a Pesti Színházban. Nagyon kellemes komédia volt igazi nyelvi bravúrokkal. Aranyos és mosolyogtató, komolyabb mondanivaló nélkül. Legalábbis ebben az rendezésben. Még a szünetben is volt egy kis előadás, a lakályok szórakoztatták a nézőtéren maradtakat :-). Találkoztunk Theo-val és a barátjával is, aranyosak voltak.
Tegnap délelőtt egy picike zsinagógát néztünk meg az Imagine Budapest szervezésében, nagyszerű volt, még jobb, mint amilyennek képzeltük. Régóta szeretnénk már elmenni valamelyik túrájukra, de valahogy sehogy sem jött össze, de ez most nagyon jó volt indításnak. Igen jó beszámolót hallhattunk, nagyon kedvesek és közvetlenek voltak, a hallgatóság is érdeklődő és normális. Utána a buszmegállóban találkoztunk a túrát tartó lánnyal (Káldi Katalin) is, meglepően jót beszélgettünk. És egy napja taglaljuk az élményeinket, mert azért ritkán adódik meg, hogy olyan ember segítsen betekinteni egy vallás életébe, aki szerves része annak és rendelkezik annyi nyitottsággal, hogy ezt igen élvezetes stílusban adja át neked. Főleg a hangulatot, az volt a legnagyobb élmény.

Tegnap este végre megérkeztek a várva várt fonalak, így nekikezdhettem a keresztszemes képnek, ami annyira tetszett. Ő lesz az, ha készen lesz, eddig 3 órát foglalkoztam vele.



Nagyon izgulok, kár, hogy nem nagyon van időm ezzel foglalkozni, hiszen most nagyon beindult a munka is és számtalan egyéb probléma is nyomja a vállunk. Például tegnap este megszültem a válaszlevelet Norbi ügyvédjének, nehogy Norbi azt gondolja, hogy bármit kitalál, aszerint fogunk ugrálni és persze mint mindig, azonnal. Ma délután már válaszolt is, de persze nem az ügyvéd, hanem Norbi, a szokásos mocskolódó stílusban. Szerencsére már elértül azt az állapotot, amikor csak nevetünk az egész helyzeten, fogalma sincs, mennyire átlátszóak a hülyeségei. Hihetetlen, milyen mértékben képes megalázni saját magát, az a kevés tartása is teljesen eltűnt, ami eddig volt, műveltsége pedig sosem létezett.
Tegnap voltam orvosnál is, megnyugtatott, hogy a mellkasi fájdalmaim valószínűleg megint a mitrális prolapsusnak köszönhetőek, nem kell miatta aggódnom. Tetszik az új háziorvosom, nagyon alapos és nagyon kedves.

6/8
Végül csak sikerült minden vizsgám, csak a Számvitel II eredményét várom még. Remélem nem lesz gond azzal sem. Külkereskedelemből nem volt alkalmam vizsgázni, mivel nem hirdettek meg új vizsgaidőpontot ahelyett, amikor nem tudtam lemenni, mert beteg voltam. Szerencsére már az is elmúlt, teljesen jól vagyok. És a szombati számvitel vizsga óta végre visszaállt normális kerékvágásba az élet. Tegnap belevetettem magam a munkába, nagyon jól halad minden,amikor ven időm foglalkozni vele.
Tegnap este próbáltuk lekönyvelni az előző hónapot, nagyon nem volt könnyű megértenem Zolka rendszerét, nem is igazán sikerült. Azt mondja, majd belejövök, már nincs is kétségem efelől.

Szombaton este a Tündérlaki lányokat láttuk a Vígszínházban. Egy nagyon komoly történet volt vígjáték jelmezben az önfeláldozásról és ennek a kihasználásáról. Jó volt, hogy még az utolsó előadást sikerült elcsípnünk.
De az igazi élmény mégiscsak a Játék a Kastélyban volt ugyancsak a Vígszínházban tegnap este. Fantasztikusan szórakoztunk, régen nem voltam már olyan előadáson, ahol a közönség már olyan elragadtatott, hogy nem bírják ki, beletapsolnak a darabba. Csodálatos rendezés volt (Marton László), azt gondolom, elsősorban ezen múlott.Bár azért Lukács Sándort is nagyon ritkán látni ilyen komolytalan szerepben.
Kellemes hétvége volt, annak ellenére is, hogy a Shantee-day-re nem jutottunk el. Remélem máskor már nem kell kihagynunk ilyen programokat.

3/8
Csodásan teltek az ünnepek, fantasztikus volt. Voltunk mindenhol, és még otthon, pihenésre is jutott idő. Fájdalmas újra visszaesni a mindennapokba. De közben élmény is, hiszen új kihívások és feladatok garmada várt.Beindultak a projektek, lelkes és lendületes vagyok. Jól mennek a dolgok.
Tegnap szinte egész nap tanultam, mert ma volt a management szigorlatom. 4-es lett, igazából nem is volt nehéz, pedig egy elég rossz tételt húztam. Ezzel is megvagyunk, egy újabb lépcsőfok letudva.
Tegnap este még el akartunk menni Zolka egyik volt kolléganőjének a születésnapi bulijára, azonban mire elindultunk volna olyan fáradtak voltunk, hogy végül nem mentünk sehová. Pedig igazán nem szép tőlünk, mi utáljuk a legjobban az ilyen típusú viselkedést. Mindegy, talán azért belefér.

Ülök a konyhában. Elbújtam, amíg Zolka becsomagolja az ajándékomat. Hát nem izgalmas?
Az első igazi közös karácsonyunk. Csodálatos minden. Kész a vacsora, feldíszítettük a fát, fahéjillat, forralt bor, gyertyafényes boldogság.

Furcsa ez a mai este. Megint nehezen viselem a hiányodat. Ugyanolyan nehezen, mint amikor még sokkal több ilyen napunk volt, amikor ünnepszámba mentek a közösen töltött órák. Tudom én is, hogy ennyit ki kell bírnom. Mégis hiányzol.
Csodálatos volt a keddi asztrológia megint. Mert már tudjuk, nem csak sejtjük, hogy ez a csillagokban köttetett. Ezt is Neked köszönhetem, mint olyan sok dolgot.

A szombat este emlékére...

A csütörtök este minden álmomat felülmúló módon sikerült. Zolka meglepetés születésnapi bulit szervezett nekem. Ancsa segítségével feldíszítette az egész akást,gyertyákból kirakták a nevem a hálószobában. Ott volt Kati és Anitáék is, volt egy csomó étel és nagyon jót beszélgettünk. Az est fénypontja pedig egy torta volt, egy igazi tücsök alakú marcipán torta, művészi részletességgel. Köszönöm mindenkinek a sok jókívánságot, köszöntést, kedvességet!

Tegnap este Zolka elvitt az asztrológia kurzusra, ahol most a mi közös horoszkópunkat elemezték. Nagyszerű érzés volt, hatalmas élmény. Bár borzasztóan zavarban voltam, nagyon élveztem, ahogy lépésről lépésre kibontakozott rólunk a kép. És megnyugodhattam, a horoszkóp szerint is minden azt mutatja, mennyire jók vagyunk együtt, mennyire "nagy találkozás" a miénk, ahogy Melinda fogalmazott. Láttuk mik az erősségeink, láttuk hol lehetnek a buktatóink, és már tudjuk, min kell dolgozni ahhoz, hogy ez mindig jó legyen. És az is kiderült, hogy Zolka a legjobbat hozza ki belőlem, felszabadítja mindazt, ami eleddig gátlások alatt volt. Még jobban megerősített minket ez az este, csodálatos este-éjszaka-reggel volt.

Közben Norbi folytatja nevetséges harcát azon, hogyan tudna ártani nekem, bántani, megalázni. Örömmel konstatálom, hogy mindez mennyire lepereg rólam, mennyire nem érdekel már. Szegény Norbi viszont még mindig a történteken rágódik újra és újra.

Tegnap esti filmélmény a 27 idegen igen. A film címén és plakátján kívül semmi ötletes nincs benne, egy lapos történet más romantikus-vígjátékokból összelopkodott jelenetekkel. Láttunk, nem hagyott mély nyomokat, bár nézhető volt.
Egy jelenet azonban érdekes volt, ugyanis még sohasem láttam filmvásznon azon szédült állapot megjelenítését, amikor vársz valakire, hogy hazaérjen... ezek szerint nem csak én vagyok ilyen hülye?

Úgy tűnik, mintha az istenek azt a feladatot állítanák elém, hogy meg kell tanulnom kiállni magamért, többé nem hagyni, hogy elnyomjanak, megalázzanak. Hát hajrá, én szeretek tanulni. A tegnap végig erről szólt, hol Norbi kellemetlenkedésére kellett reagálnom, hogy Zolka Apukájának volt muszáj ellentmondanom. Mégis gyönyörű nap volt, a debreceni karácsonyi vásár csodás szépségeivel, egész este egy könyvesboltban böngészve.

Túl vagyunk Zolka első válóperes tárgyalásán. Nagyon érdekes volt, sokáig és sokat fogunk még beszélni a tapasztalatainkról. Jó, hogy mindent együtt tudunk megélni.
Hétfőn este találkoztunk két volt osztálytársammal, Máriás Krisztivel és Patai Csabával a Zöld Teknős Barlangjában. Nagyon kellemes este volt, jó volt Őket újra látni, hallani végre a régi csapatról. Zolkával ezt is meg lehet tenni, ilyen élményeket is meg lehet osztani...

Vad Fruttik koncert a Szeparé Bisztró-ban szerda este... Nem bántuk meg a várakozást és a hatalmas tömeget, levegőtlenséget. Nagyon kellemes volt, kellemes meglepetés volt maga a hely is, nem beszélve a zenékről... Igazi felhőtlen este volt, amilyen az ideális. És a Rió-t olyan nagyon jól játszották!

Közben megint tele vagyunk feszültséggel Zolka válása és a hihetetlen mennyiségű probléma miatt, ami az utunk előtt hever, mint kidőlt fa, kapu nélküli fal, rejtett gödrök. Majdcsak túl leszünk már ezen a nehéz időszakon is.

Istenem add, hogy a hullámok együtt áramoljanak, egyszer add, hogy a szavak együtt hangozzanak el, a vágyak egyszer már együtt szülessenek, a szavak ugyanazt jelentsék! Add, hogy értsem a szavakat és Ő is értse az enyéimet! Szépen és csendben... harmóniában...

" ...mondd meg Zsuzsinak, hogy menjen haza terhesnek lenni, jó?"

Néha olyan kilátástalan minden. Olyan nehéz, olyan sötét. Te pedig csak állsz, nézed az elsuhanó életet és nem érted, hogy miért nem tudsz beleszólni, miért nem történnek jól a dolgok. Mindig megkapom. Mindig meg kell tapasztalnom ugyanazt a helyzetet a másik oldalról. Megint ez van.
Valahogy sehogy sem jó az időzítés, sohasem volt jó. És a vége a semmi. Pedig már szeretném. Tudom, pont azért nem lehet. És már bizonytalan minden. Megint minden. Kuporgok a sarokban és várom a végzetet. Már az is bizonytalan, amiben mindig hittem. Hát még ami eddig is kétséges volt...

Ezt ma olvastam itt

"Nincs bölcsésztarisznyám, nem vagyok jogász és nem hordok sztetoszkópot. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: fascikulus. A VINYIT megelőzi a VIZITet, és nem örülök, ha a összekevernek minket a környezettudományosokkal. Büszkén gondolok Szent-Györgyi Albertre, a paprikára és a C-vitaminra; Darwinra, az evolúcióelmélet atyjára; szeretem a fehér köpenyemet, a pH-mérést és vércsoportmeghatározást, a Tatra villamosokat és a szegedi halászlét. Itt élek Európa szívében, patkánygyilkolásban mi vagyunk a császárok és igenis nálunk élnek a világ legszebb csillagpázsitjai. Biológia szak, én így szeretlek!"

Kellett ez na... nagyon kellett már.

Én nem értem, hogy van az, hogy mindig elrontok mindent. Hogy nem akarom hogy rossz legyen, de valahogy mindig rossz lesz. Utána pedig átélem a poklok poklát, mert nem hiszem el, hogyan jutottam idáig, hogyan bánthattam azt, akit ennyire nem akartam. Hogyan lehetséges az, hogy mi nem értjük meg egymást, akiknek minden gondolata egyforma. Hogyan lehet az, hogy pár nap alatt megváltoznak az érzések és a szorongás, az idegesség olyan helyzeteket idéz elő, amikről sosem gondoluk volna, hogy a sajátunk. Legszívesebben élve elásnám magam a föld alá.

Ma volt Bagi Zoli PhD védése, természetesen össznépi felvonulást tettünk a tiszteletére. Megint megbizonyosodott bennem, mennyire formális része ez már a dolgoknak... bár ott tartanék már én is. Össze kell szednem magam...
Közgázon még nem volt szó a tőzsdék működéséről. Lehet nem ezzel kellett volna kezdenem a tanulását, de ha már így alakult... :-)

A péntek-szombat nyelvvizsgalázban égett. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire simán fog menni. A szóbeli, ha a laboron nem értem el egyetlen pontot sem, akkor is megvan. Csodálatos. Az írásbeliről nem merek jósolni, de szerintem az is megüti a 60%-ot. Hatalmas kő esett le a szívemről, a hétvége gondtalanul és kellemesen telt. Kisebb öszezördülés azért akadt, de már túl vagyunk rajta. Ma pedig próbáltam visszarázódni a munkába... nem sok sikerrel. De megint túl vagyunk egy nagy lépésen. Majd csak fogy az a létra...