" ...mondd meg Zsuzsinak, hogy menjen haza terhesnek lenni, jó?"

Néha olyan kilátástalan minden. Olyan nehéz, olyan sötét. Te pedig csak állsz, nézed az elsuhanó életet és nem érted, hogy miért nem tudsz beleszólni, miért nem történnek jól a dolgok. Mindig megkapom. Mindig meg kell tapasztalnom ugyanazt a helyzetet a másik oldalról. Megint ez van.
Valahogy sehogy sem jó az időzítés, sohasem volt jó. És a vége a semmi. Pedig már szeretném. Tudom, pont azért nem lehet. És már bizonytalan minden. Megint minden. Kuporgok a sarokban és várom a végzetet. Már az is bizonytalan, amiben mindig hittem. Hát még ami eddig is kétséges volt...