Ezt ma olvastam itt

"Nincs bölcsésztarisznyám, nem vagyok jogász és nem hordok sztetoszkópot. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: fascikulus. A VINYIT megelőzi a VIZITet, és nem örülök, ha a összekevernek minket a környezettudományosokkal. Büszkén gondolok Szent-Györgyi Albertre, a paprikára és a C-vitaminra; Darwinra, az evolúcióelmélet atyjára; szeretem a fehér köpenyemet, a pH-mérést és vércsoportmeghatározást, a Tatra villamosokat és a szegedi halászlét. Itt élek Európa szívében, patkánygyilkolásban mi vagyunk a császárok és igenis nálunk élnek a világ legszebb csillagpázsitjai. Biológia szak, én így szeretlek!"

Kellett ez na... nagyon kellett már.

Én nem értem, hogy van az, hogy mindig elrontok mindent. Hogy nem akarom hogy rossz legyen, de valahogy mindig rossz lesz. Utána pedig átélem a poklok poklát, mert nem hiszem el, hogyan jutottam idáig, hogyan bánthattam azt, akit ennyire nem akartam. Hogyan lehetséges az, hogy mi nem értjük meg egymást, akiknek minden gondolata egyforma. Hogyan lehet az, hogy pár nap alatt megváltoznak az érzések és a szorongás, az idegesség olyan helyzeteket idéz elő, amikről sosem gondoluk volna, hogy a sajátunk. Legszívesebben élve elásnám magam a föld alá.

Ma volt Bagi Zoli PhD védése, természetesen össznépi felvonulást tettünk a tiszteletére. Megint megbizonyosodott bennem, mennyire formális része ez már a dolgoknak... bár ott tartanék már én is. Össze kell szednem magam...
Közgázon még nem volt szó a tőzsdék működéséről. Lehet nem ezzel kellett volna kezdenem a tanulását, de ha már így alakult... :-)

A péntek-szombat nyelvvizsgalázban égett. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire simán fog menni. A szóbeli, ha a laboron nem értem el egyetlen pontot sem, akkor is megvan. Csodálatos. Az írásbeliről nem merek jósolni, de szerintem az is megüti a 60%-ot. Hatalmas kő esett le a szívemről, a hétvége gondtalanul és kellemesen telt. Kisebb öszezördülés azért akadt, de már túl vagyunk rajta. Ma pedig próbáltam visszarázódni a munkába... nem sok sikerrel. De megint túl vagyunk egy nagy lépésen. Majd csak fogy az a létra...

Nagyon érdekes hét volt ez. Mozgalmas és kellemes. Voltak viharok, de több dolog történt most, mint máskor egy hónap alatt. Semmi állóvíz. Hurrá!
A múlt szombat nagy eseményének az számított, hogy végre elkezdődött a közgáz. Szombat délelőtt beíratkoztunk, és máris kezdődtek az első órák. Egyelőre izgalmas az egész, bár már látom, hogy a statisztika nem lesz a kedvencem. Valahogy majd túléljük.
Utána pedig 5 nap nyugalom és kedvesség. Hihetetlen, hogy mindig kevés, ma délután meg kellett állapítanunk, hogy semmire nem volt elég az idő. Hiszen ami jó, az jó, abban nincsenek kompromisszumok, azt nem lehet megunni és nem lehet elég sosem. Nincs ennél jobb érzés. Végre, végre... minden a helyére került.
És persze volt egy dolog ami rárakta a koronát a hétre: végre meglett a gépem. Elég kalandosan, de megkaparinthattam végre. Itt van most is, már elkezdtem belakni, nagyon tetszik.
És még Bogárkával ia találkoztam tegnap...
Csak a nyelvvizsgára való tanulás maradt el. Eléggé szégyellem és kellemetlenül érzem magam miatta, de most már ebből kell gazdálkodni. Holnap minden kiderül. Legfeljebb egy hónap múlva újra próbálkozom. Csak magammal tudjak valahogy megnyugodni.

Munkás- intézkedős, sürgős-forgós nap végre.Több dolgot intéztem ma, mint az utóbbi hetekben összesen. 'Kár', hogy most egy hétig nem lesz. Napsütéses, mosolygós, igazán kellemes nap volt... és holnap Lilke-történelmet írunk, kezdődik egy új korszak. Izgalmas ez most.
A Magnóliák pedig már kirügyeztek. És ma először a tavasz illata is ott volt a levegőben.

Mozgalmas nap volt ez a mai. Már reggel aggódtam, hogy valami biztosan történni fog. Nos, történt. És persze nagyjából az, amire számítottam is. Hiszen sejthettem, hogy Norbi nem fogja kibírni, rá fog kérdezni, hogy mi volt tegnap az ügyvédnél. És persze várható volt, hogy felkapja a vizet, amikor azt mondtam Neki, hogy nem, nem az a helyzet, hogy mosolyogva hagyom, hogy kisemmizzen. Mondjuk az tényleg meglepett, hogy képes a pendrive miatt kijönni Újszegedre. Persze kiderült, hogy nem ez volt az elsődleges ok. Délután, amikor Annával fényképészhez indultunk, kiderült hogy nincs a Kisauto a parkolóban. Norbi képes volt és ellopta. Hihetetlen, hogy mennyire képes még lesűlyedni kicsinyességben és gyerekes bosszúállásban. Na bumm, elvitte az autót. Remélem az boldoggá teszi. És a legnagyobb vicc az egészben, hogy képes volt eldugni, hogy ne találjam meg :-). Tényleg azt hiszi, hogy képes lennék azon a szinten működni, amin Ő teszi. Legfeljebb némileg felbosszantott.
Ettől eltekintve egyébként kellemes napom van, nemsokára indulok, mert török vendégünket, Gulsah-t elvisszük vacsorázni. Jó lesz kikapcsolni kicsit, bár a Gringo's-ba beköltözött Zolka szelleme, és várhatóan el fogja terelni a gondolataim a török kutatóintézetek világáról.

Nagyon-nagyon nehéz nap van mögöttem, tele viharokkal és kétségbeeséssel. De már süt a nap. Ha fátyolfelhősen is, de süt.

Köszönöm, jól vagyok. Délelőtt még kicsit nyomottan, most egy kicsit békésebben, derűsebben. Gyönyörűen sütött ma a nap, nagy kár, hogy nem volt lehetőség az élvezetére. Reméljük lesz még sok napsütéses, mosolygós, tavaszias nap. Már nagyon várom őket.

Összeomlik minden. Az egész életem romokban, hátul látszanak csak a hegyek, amik kiemelhetnek a mocsárból, de nem tudom megítélni a távolságukat. Bízni kell állítólag, az segíthet csak el hozzájuk. Hinni abban, hogy tényleg ott vannak, nem csak a szemem káprázik. És nem arra figyelni, hogy mi a trutyi körülöttem. Állítólag...

Csend, törj meg!
Itt vagyok! Hahó, aki hall, itt vagyok! Minden rendben van. Minden nagyon rendben van. Szép és mosolygós. Küzdelmes, de nagyon jó.
Ne haragudjatok, hogy most még a darabjaimat söprögetem a padlóról, de lassan összeáll talán a kép és feléled a főnixmadár. Szebb lesz, mint eddig valaha.

Ma minden eldől talán. Ma estig meg fogok őrülni. Ma van a nehéz percek napja. Ma meghalok talán a kétségbeesésbe vagy újjászületek.
Istenek, figyeljetek, kérlek, segítsetek.

Ma nehéz napom volt megint. Vagy azért mégsem annyira? Valaki visszatért végre.
Mindenesetre ezt meg kell osszam. Mert akármilyen is a hangulatom, mindig nevetnem kell Tőle:
Emiliana Torrini: Jungle Drum

Az boldogság olyan mint a homok. Kiemelsz egy nagy marékkal, azt gondolod a Tiéd, hazaviheted, azt teszel vele amit csak szeretnél, de ha egy kicsit is nem figyelsz oda, mire felocsúdsz, ott állsz üres marékkal, mert az összes szem elpergett az ujjaid között. És azt sem érted, mi történt...

Sosem hittem volna, hogy ilyen lesz a 30. szülinapom. Most sem hiszem. Még azt sem, hogy volt. Keserédes, sok viharral és sírással, de a végére csak mosolyogva. Nem lesz a kedvenc időszakom, azt már tudom. Jó lenne most ezt megosztani. Jó lenne már túl lenni mindenen.
Béna vagyok és erőtlen. Kérlek, oldozd ki a kezeim, adj energiát és szárnyakat. Főnixmadár leszek, ígérem...

A házasság "kölcsönös szerződés férfi és nő között, melyben kölcsönösen megállapodnak, hogy a szerződés napjától kezdve nem mondják el egymásnak, hogy kivel van viszonyuk. Aki e szerződést megszegi, akár azáltal, hogy megmondja a másiknak, miszerint ezzel és ezzel viszonya van, akár azáltal, hogy valami más módon tudtára adja, vagy nem ügyel eléggé arra, hogy a másik ne tudja meg: házasságtörést követ el." (Karinthy Frigyes)

Tótágast állt a világ, minden lóg a plafonon vagy csak én nem tudom merre van fent és lent... hahó Alice, Csodaországodban minden más! Még a színek is... élénkebbek talán?

Ma reggel megint Horváth Gergellyel ébredtem. Minden reggel őt hallgatom, és jó esetben minden estém az Ő hangjával zárul. És megint rá kellett jönnöm, hogy ennél nincs jobb dolog.
Küldött ugyanis egy dalt. Egy lánynak, akit tegnap látott a buszon. A lánynak, aki zaklatottan hadakozott egy láthatatlan ellenséggel, aki keresett valamit, amit sehogyan sem talált. Egy ígéretet küldött neki. Ezt: Coldplay- Fix You.



Nem tartom magam vakon rajongónak, de nem tudom, mit meg nem adnék egy átbeszélgetett éjszakáért ezzel az emberrel.

Nagyon kellemes volt a hétvége, sokkal jobban sikerült, mint hittem volna valaha is. Mindig érhetnek pozitív meglepetések, és úgy látszik érnek is, bár mindig onnan, ahonnan nem számítanék rá. Most tényleg nagyon örülök.
Kiolvastam a Bangkok, tranzit-ot. Nem volt rossz, de azért mély nyomokat nem hagyott bennem. Mindenképpen jó volt újra "átélni" azokat a helyszíneket, ahol télen mi is jártunk, de talán pont emiatt én nem tudtam olyan szemmel olvasni, mintha egy idegen, egzotikus világot mutatna be. A "keresők" gondolatmenet kifejezetten tetszett, de az már nem, hogy kb. 50 oldallal a vége előtt, már tudtam, mi lesz a végkifejlet.

Nagyon jó :-)

Tegnap este Budapest bár koncert volt az IH-ban. Fantasztikus bulit csaptak, jó volt nézni, mennyire jó hangulatot tud teremteni pár énekes, akik nem csinálnak mást, csak régi sanzonokat dalolnak. Az igazi az lett volna, ha egy kávéházban van a koncert, nagyon el volt szeparálva a közönség, de attól még látszott, hogy miért is olyan ünnepelt emberek akik a színpadon vannak. Vagy mégsem annyira népszerűek, és pont az a jó, hogy az underground még nem alakult át teljesen mainstreamé... Lehet nem is képes rá, hiszen nem mindenkinek a gyomra vevő az igényesebb zenére. Szerintem úgy jó a helyzet ahogy van: mindenki meg tudja találni a neki való zenét... Köszönjük MR2...
Ma leszerveztük a BTCS-s tekepartyt, szinte fél óra alatt intéztünk el annyi dolgot, amiről azt hittük, napokig tartó egyezkedés kérdése lesz. Pénz is lesz, hely is, időpont is, egyelőre minden rendben. Már csak ki kell hirdetni a bulit és persze meg kell szervezni.
Közben a kétségbeesés egyre jobban úrrá lesz rajtam: nov.17 TDK beadási határidő, nov. 26 szigorlat, dec. 3-5 előadás, jövő héten munka A-nak... ha ezt túlélem... de közben a németet sem kellene hanyagolni, meg a munkát sem, ha még egy cikket akarok. Jajj...
Ma este megyek anyuékhoz, szerintem már megint hónapok teltek el, hogy nem voltam. Jó lesz ennyit vezetni sötétben, de most ez van.

A kocka el van vetve... november 26-án szigorlat.
Megkaptam a Deák papírjait is, persze 2 napos határidőt szabott az OKM... bezzeg nekik eddig nem volt sürgős. Mindegy, dár a holnap fele megint erre fog rámenni.
Egyébként egészen alakul a hét...

Semmit sem javult a kedvem. Unalmas, egyhangú hét vár rám, legjobb lenne átaludni az egészet. Fáj a gyomrom is... meg egyébként is... feküdni kéne és várni, hogy elmúljon.

Egyébként meg szar a kedvem, ma semmi nem jött össze, egy apró reménysugártól eltekintve, minden nyűgös volt és nehézkes. Vagy csak egy átlagos nap? És az egész jövő hét ilyennek ígérkezik... miért megy minden ennyire nehezen? Miért nem lehet már valami gördülékeny és kellenesen bizsergető?Ki hiszi, hogy ettől majd jobban megbecsülöm? Franc már az egészbe...

Lassan megint eltelt egy hétvége... és összességében nagyon kellemesen. Szombaton sikerült végre elmenni túrázni (Tapolca- Badacsonytördemic, 16,7 km, összes megtett táv: 88,9 km). Nagyon kellemes volt, az eddigi leghosszabb túránk, de egyáltalán nem volt fárasztó... sőt, kifejezetten kellenes fáradtságot éreztem a végén. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy alig volt benne 'terep', a Szent-György hegy megmászásán kívül aszfalton sétáltunk csak. Nekem annyira jól esett, hogy legszívesebben ma is elmentem volna, hogy még letudjunk egy 10-15 km-t, de Norbi hallani sem akart róla... A gondolataimon is sokat tisztított a séta... sokkal gyakrabban kellene csinálni. Ki tudja, idén eljutunk-e még.
Tegnap pedig csak pihentünk, wellnesskedtünk, alapvetően kellemes nap volt.
Most pedig jöhetnek a feladat hegyek megint...