Nagyon érdekes hét volt ez. Mozgalmas és kellemes. Voltak viharok, de több dolog történt most, mint máskor egy hónap alatt. Semmi állóvíz. Hurrá!
A múlt szombat nagy eseményének az számított, hogy végre elkezdődött a közgáz. Szombat délelőtt beíratkoztunk, és máris kezdődtek az első órák. Egyelőre izgalmas az egész, bár már látom, hogy a statisztika nem lesz a kedvencem. Valahogy majd túléljük.
Utána pedig 5 nap nyugalom és kedvesség. Hihetetlen, hogy mindig kevés, ma délután meg kellett állapítanunk, hogy semmire nem volt elég az idő. Hiszen ami jó, az jó, abban nincsenek kompromisszumok, azt nem lehet megunni és nem lehet elég sosem. Nincs ennél jobb érzés. Végre, végre... minden a helyére került.
És persze volt egy dolog ami rárakta a koronát a hétre: végre meglett a gépem. Elég kalandosan, de megkaparinthattam végre. Itt van most is, már elkezdtem belakni, nagyon tetszik.
És még Bogárkával ia találkoztam tegnap...
Csak a nyelvvizsgára való tanulás maradt el. Eléggé szégyellem és kellemetlenül érzem magam miatta, de most már ebből kell gazdálkodni. Holnap minden kiderül. Legfeljebb egy hónap múlva újra próbálkozom. Csak magammal tudjak valahogy megnyugodni.