Türelmes vagyok, türelmes vagyok, türelmes vagyok....
És melankólikus. Ma újra olvastam a régi blogbejegyzéseket. Nea nem mindet azért... a kezdeteket. Furcsa, mennyire nem változtam. Furcsa, mennyire magam maradtam, legbelül. Jó érzés.
Tegnap este az anatómiai intézetben (is) voltam egy előadáson. Nem volt tényleges boncolás, de igen, emberi testen mutatták be a szerveket. Érdekes volt, kicsit megdöbbentő... minden olyan kicsi... és sápadt...