Na nem mondom, hogy nem telt szenvedősen ez a mai nap is... de millió dolgom, volt, fele elintézetlen maradt annak ellenére is, hogy még mindig bent vagyok a laborban.
De most nagyobb a nyugodtság, nem háborog a lelkem. Komolyan mondom, lehet mindig ezt kellene csinálni... kombinálás nélkül rákérdezni a dolgokra és kész. A biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság...
Pályázatról semmi hír, pedig ma ki kellett volna hirdetniük az eredményt.
Lassan megyek, még németet kell tanulnom, reggel pedig hajnalban kelek, mert be akarok menni Gábor órájára, hogy lássam mi a helyzet. Ma reggel azzal várt ugyanis, hogy a jövő heti órát nekem kellene tartanom a harmadéveseknek, mert ő nem lesz itthon. Kapásból vállaltam.