Újra itt.
Igazából azért volt a nagy hallgatás, mert már úgy éreztem, nem tudok őszinte lenni. És akkor meg minek a napló, ha nem tudom kiírni magamból a gonokat, és momentán az örömöket?
El kellett telnie egy kis időnek, hogy rájöjjek: nem számít, hogy ki sértődik meg és kinek esik rosszul. Had legyek már annyira önző, hogy a saját naplómmal őszinte vagyok! Akinek nem tetszik legfeljebb ne nyissa ki többé. De akkor is kell, hogy kiírjam magamból a dolgokat. Leginkább magamnak. És aki szeret, az akkor fog csak igazán, ha őszintén megosztom a gondolataim. Akinek pedig nem tetszik, jobb, ha ez hamarabb kiderül.

Szóval a nagy vallomás: szeptember 3-án összeházasodunk.