Nem semmi nap...
Reggel megint volt egy nagy beszélgetésünk Norbival. Nagyon jó, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat. És úgy tudjuk megbeszélni, hogy nem ront a helyzeten, hanem javít rajta... És mindkettőnknek jól esik, hogy tisztázzuk a dolgokat és megnyugtat. Ezért (és még sok mindenért) hálás vagyok Neki.
Szóval így esett, hogy csak dél körül értem be dolgozni. Itt egy levél várt, Hans Peter már türelmetlen a genom könyvtárral kapcsolatban, sürgős lenne a dolog. Körülbelül egy időben kiderült az is, hogy megint nem sikerült megcsinálnom a próbakönyvtárat... És mivel holnap nem leszek a ballagás miatt, ma kell az egészet megcsinálnom. Bár az a lehetőség is csábít, hogy kiküldjenek Németországba megtanulni, a presztizsemnek erősen jót tenne, ha most hirtelen elkezdenének működni a dolgok...
És ott van a mai nap másik nagy gondja: Judit és Gergő szakítása. Ami már régen érik, de most egy szerencsétlen véletlen folytán én robbantottam ki... Utána meg próbáltam játszani a békítőbizottságot. Majdnem úgy megviseltek a történtek, mint őket... Borzasztö, hogy két ember, akik tényleg nagyon szeretik egymást mégis úgy el tudnak rontani egy kapcsolatot, hogy eljutnak addig, ahonnan már nincs lehetőség a javulásra. És borzasztó, hogy ez nem is olyan ritka, én is átéltem.
És ilyenkor vagyok igazán hálás, hogy van nekem Norbi... nekünk is vannak gondjaink, de amíg így meg tudjuk beszélni őket, és amíg mindkettőnknek a kapcsolatunk a legfontosabb, addig nem lehet baj.