Na, megint sikerült jól eltűnnöm... Pécsett voltam a hétvégén. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szép tud lenni tavasszal. Mesés volt az egész környék, a tavasz, az illatok, a motorozás. Csütörtökön nem kapkodtuk el az indulást, igy csak este értünk Pécsre, de a múlt hétvégével ellentétben most minden percét élveztem az útnak. El voltam ragadtatva. Este még egy séta belefért a programba, utána másnap mentünk át Villányba. Azt hiszem egyikünk sem bánta meg, hogy végül nem ott laktunk, elég kihaltnak tűnt az egész falu. Gyorsan tovább is álltunk, megnéztük a siklósi várat, majd még Orfűt is útba ejtettük egy vacsora erejéig. Szombatra Pécs és Abaliget maradt, Vasárnap pedig még visszamentünk Orfűre. Nem tudom, az egész olyan volt, mint egy nagy tudat-törlés, kizártam teljesen a külvilágot, nem törődtem az itthoni dolgokkal, (tőlem szokatlanul) teljesen kikapcsoltam. És nagyon-nagyon nem volt kedvem hazajönni...
Tegnap hazafelé még beugrottunk Norbi barátaihoz is Jánoshalmára. Elszállt minden félelmem azzal kapcsolatban, hogy nem leszek jóban velük...