Bekerült az utolsó jegy is az indexembe. Lassan lezárul egy korszak. Hihetetlen mennyiségű munka, fáradtság, könny van abban a kicsi könyvecskében. De megcsináltam. Sokáig nem hittem volna, de képes voltam rá. Emlékszem még, hogy milyen csodálattal figyeltem az egyetemistékat, milyen nagy dolognak tűnt gimis koromban, hogy valakinek diplomája van, és mennyire felsőbbrendűnek tartottam az ilyen embereket. Érdekes, most semmivel sem érzem felsőbbrendűnek magam másoknál. Sőt, azt mondom, nem is volt olyan borzasztóan nagy dolog. És függetlenül attól, hogy most meg lesz-e a nyelvvizsgám, vagy sem, megcsináltam. És megmutattam mindenkinek, aki nem hitt bennem-magamnak is- hogy képes vagyok rá.